5.Fejezet: A tea

-Akkor Őt ölöm meg elsőként...-Mondta Adam majd úgy csinált mintha kitörne egy nyakat.

-Ha hozzá mersz érni...-Pattantam fel dühösen, ökölbe szorított kezekkel.

-A Lenyomata vagy...Igaz?-Állt fel Adam.

-Igen.Ő a Bevésődésem.-Mondtam.

-Nem...Te az enyém vagy, hát nem érted?!Mit tud Ő adni neked?És én?...Örök életet kínálok...És cserébe nem kérek mást...Csak hogy had szeresselek!-Indult el felém.

-Te megőrültél Adam...-Ráztam meg a fejemet.-Nem szabad rögeszmésen kapaszkodni egy álomba, Adam...Mert Én számodra csak egy álom vagyok...-Mondtam halkan majd a szemébe néztem.-Én szeretlek Téged...De mint egy testvért, egy barátot.Nem érzek irántad semmit...Csak szeretetet.Ami nem szerelem.-Mondtam.-Most pedig...Kérlek menny el!

-Miért nem vallod be magadnak?!-Lépett még egyet felém.Ekkor kivágódott a bejárati ajtó és Leah jelent meg.Mögötte Jake, Sam és Paul.

Leah elém állt és morogni kezdett.

-Takarodj az utamból te korcs!-Kiáltott Leahra Adam.Ekkor Paul és Jake megragadták Adamet és kifelé húzták.

Adam egy számomra láthatatlan, de ügyes mozdulattal kiszabadult a fiúk kezei közül és eltűnt...

Zokogva rogytam le a földre.

-Css...Nyugi Katie!-Ölelt magához Leah.Ketten leültünk a kanapéra...

-Paul!Te maradj itt a lányokkal!Én és a többiek megyünk Adam után.-Adta ki a parancsot Sam.

Majd választ sem várva berohant az erdőbe a többi sráccal.

-Jól vagy?-Kérdezte Paul.

-Igen...-Bólintottam.-Csak...Megijedtem...Adam teljesen megőrült...Nem olyan mint rég...Az az éne...eltűnt...-Mondtam.

-Elkapjuk...Ne félj!-Ült le mellém Paul.

-Ne...Vagyis...Paul!...Ő Téged szemelt ki...Mondta hogy Te leszel az első...-Nyeltem nagyot.Éreztem ahogy a könnyek újra elfátyolosítják a szemeimet.

-Nekem nem tud ártani...Megölöm mielőtt észbe kap.-Mondta Paul majd magához ölelt.-Az a lényeg hogy Te biztonságban légy.-Suttogta.

-Megyek, főzök egy teát.Most jót fog neked tenni.-Állt fel Leah majd mosolyogva rám nézett.

-Igen...Köszi.-Bólintottam.

Leah eltűnt a konyha ajtó mögött, Paul meg továbbra sem engedett el...Ami elég jól esett...

-Paul...Amikor Adam...Azt mondta hogy Téged fog elsőnek...-Nyeltem nagyot.-Úgy éreztem a szívem szakad meg...Ez lenne a bevésődés?-Néztem fel Rá.

-Minden bizonnyal...Amikor megtudtam hogy ez a vámpír gyerek mit érez irántad...Én is ugyanezt éreztem és rögtön elindultunk ide hozzád...Éreztem hogy baj lesz...-Mondta.

-Köszönöm...Minden bizonnyal...az életemet mentettétek...mentetted meg.-Mondtam.

-Itt a meleg tea...-Jött be Leah a nappaliba.-Vagy még ne legyen itt?-Kérdezte amikor ránk nézett.

-Nem-nem...Maradhat a tea.-Mondtam nevetve.Leah leült mellém.

-Akkor jó...maradok, mint tea.-Mondta majd kirobbant belőlünk a röhögés.

Este hat óra volt amikor Leah felállt mellőlem.-Mennem kell.Anyu már otthon van...Nem szeretném ha idegeskedne miattam és Seth miatt...-Mondta.Felálltam és kikisértem.

-Szia és...Köszönök mindent!-Mondtam majd megöleltem.

-Nincs mit...-Mondta majd elengedett.-Szia!Szia Paul!-Intett be a házba Paulnak.

Majd elindult az erdő felé.

Vissza mentem Paulhoz.

-Itt maradnál...vigyázni rám?-Kérdeztem.

-Persze...Úgy sem mozdulnék el mellőled!Nem akarok kockáztatni.Félő hogy a dög visszajön...-Bólintott Paul.

-Köszönöm...-Ültem le mellé...

Ott ültünk sokáig.Egyszer csak elnyomott az álom.

Még félálomban érzékeltem ahogy Paul erős karjaiba vesz és az ölébe ültet.

Aztán bele zuhantam a mélységbe...

4.Fejezet: Vámpír a hódolóm...

-Ismeritek egymást?-Nézett Paulra majd rám Seth.

-Nem...Vagyis...Leah gondolataiban láttam...-Hebegte Paul majd hátrálni kezdett.Egyre erősebb remegési hullámok törtek rá...

-Paul...-Mondta Seth.

De már késő volt...Paulból kitört a farkas.Acél-szürke bundája szinte csillogott a napfényben.

-Uram Isten!-Sikoltottam fel majd hátrálni kezdtem.Ekkor rohant ki a házból Sam, Leah és még néhány fiú és Emily.

Paul farkas megfordult és berohant az erdőbe.Én értetlenül, remegve az idegtől bámultam utána...

-Istenem!Katie jól vagy?-Rohant oda hozzám Leah.

-I-igen...Asszem...-Bólogattam.-Még egyben vagyok...-Dadogtam.

-Mit keresel itt?-Kérdezte Leah miközben indultunk be a házba.

-Csak...Sammel kellett volna beszélnem.-Mondtam.Sam rám nézett.

-Miről?-Kérdezte Sam elcsodálkozva.

-Egy vámpírról...vagyis az osztálytársamról...-Mondtam.

-Mi van?!-Kérdezte Leah döbbenten.-Egy vámpír az osztálytársad?

-Nem csak az osztálytársam...Az egyik legjobb barátom...És ő...többet érez irántam barátságnál...-Mondtam.

-Hogy hívják?-Kérdezte Sam miközben leült mellém.

-Adam...Adam Speers.-Mondtam.-Meg fogjátok...ölni?

-gen.Attól tartok...Mivel Ő emberi vért iszik...Félő hogy...Ő támadja és öli meg az embereket...-Bólintott Sam.

-Nem tudom ezt elhinni...Adam...Nem tenne ilyet...-Ráztam meg a fejemet.Adam...jó...-Mondtam.

-Hány vámpírra mondod ezt?Mit akarsz hogy hány ember haljon meg általa?!-Emelte fel a hangját Sam.

-Én...nem...-Mondtam majd kitört belőlem a sírás.

-Sam!-Pirított rá Samre Emily és Leah egyszerre.

-Nyugi kislány...-Ölelt magához Leah.-Nem lesz baj...Jobb lesz így.

-Nem Leah...Nektek lesz jobb így!-Mondtam majd leráztam magamról és kirohantam a kocsimhoz...

-Hé!Mi a baj?-Ugrott félre előlem Paul.

Bepattantam a kocsimba és elhajtottam...

-Nem ölhetik meg!Nem engedem!Nem hagyom hogy megöljék az egyik legjobb barátomat!-Mondtam magamnak.

Betettem az Evanescence CD-met és max hangerőn hallgattam a Goning Under-t.

Gyorsan hajtottam, de nem érdekelt.

Amikor haza értem kiszálltam, bezártam a kocsit és bementem a házba.

Becsaptam az ajtót és neki dőltem.Lekuporodtam a földre és fejemet felhúzott térdeim közé fektetve sírtam...

-Hé...Mi a baj, Katie?-Szólalt meg egy ismerős hang előttem.

Adam...

-Menny el, Adam...-Mondtam halkan.-Egyedül szeretnék lenni...

-Nem.-Rázta meg a fejét.-Nem hagylak itt így.-Mondta majd leült mellém.-Mi a baj?

-Még kérded?!A legjobb barátnőm vérfarkas...A legjobb barátom pedig...-Nyeltem nagyot.-Vámpír...Aki embereket öl.-Mondtam.

-Ezt is Ők mondták ugye?!Azok az átkozott korcsok...-Mondta Adam dühösen...

-Nem.Nem korcsok és én találtam ki...A szemed vörös ami azt jelenti ember véren élsz...Ők rád vadásznak...Nem érted?!Meg fognak ölni...Legfőképp...Paul vadászik Rád...-Mondtam lehajtott fejjel.

3.Fejezet: Nem várt látogató

Már otthon ültem a konyhában és az ebédemet falatoztam amikor csengettek.

Megtöröltem a kezemet és mentem ajtót nyitni.

-Szia, Katie!-Köszönt rám Adam jókedvűen.

Mivel egy osztályba jártunk nagyon jól kijöttünk...Szerintem túlságosan is jól...Adam többet érzett irántam mint barátság...

-Neked is szia Adam!-Mosolyogtam rá.-Gyere be!-Tártam ki az ajtót.

-Kösz...-Lépett be.

-Mi szél hozott?-Kérdeztem.

-Csak a töri füzetedet hoztam vissza.-Mondta és letette az asztalra a füzetet.

-Ki bírtad olvasni az írásomat?-Nevettem fel.Fogtam a tányéromat és betettem a hűtőbe.

-Ki...Ja nem is zavarlak tovább...ebédelj csak.-Mondta és már meg is fordult.

-Áh nem zavarsz...Pont végeztem.-Mondtam.

-Ja...Akkor oké...-Fordult vissz Adam.

Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

-Mit csinálsz ma?-Kérdezte Adam.

-Szerintem a barátnőmmel leszek...Leah Clearwater.-Mondtam.

-Korcs...-Mormogta Adam.Majd rám nézett.A szemei vérvörösek voltak...

-Szerintem...Jobb ha mész...-Álltam fel.

-Szia...-Mondta majd egy számomra láthatatlan mozdulattal eltűnt...

-Szia...-Suttogtam.Majd amikor észbe kaptam fogtam a kocsikulcsot a táskámat, felvettem a kabátomat és a tornacipőmet.Úgy pattantam be a kocsiba mintha az életem múlna rajta.

Indítottam...

Kissé nagyobb sebességgel vettem be a kanyart, La Push utolsó utcáján.És hangos fékcsikorgással álltam meg Leahék előtt.

Kipattantam és odasiettem az ajtóhoz.

-Leah nyisd ki!Leah!-Dörömböltem az ajtón.

-Héé!Azért az ajtó maradjon!-Szólalt meg mögöttem valaki.Megfordultam és Seth állt mögöttem.

-Na dejó hogy jössz!-Mondtam.

Ketten bementünk a házba és leültünk a konyhában.

-Leah elment a falkához.Mondta hogy tudsz rólunk.-Mondta Seth.

-Nem baj...Te is jó vagy most...Csak néhány kérdésem lenne...vagyis egy.-Mondtam.

-Csak mondd.-Mondta.

-Mit jelent az hogyha...Valakinek hófehér a bőre, vérvörös a szeme, jéghideg a teste és...Elég érdekesen viselkedik?-Kérdeztem.Seth rám meredt.

-Vámpírt...Méghozzá ember véren élő vámpírt...De miért?-Kérdezte.

-Az nem lényeges.Vigyél el a falkához!Sürgős beszélni valóm van Sammel...-Mondtam.

-Oké!-Állt fel Seth is.

Az én kocsimmal mentünk.Én vezettem, Seth meg mondta hogy merre mennyek.

-Itt balra!-Mutatott az erdei ösvényre.

Lekanyarodtam...

Negyed óra múlva egy erdei ház előtt álltam meg.

-Ez az!-Mondta Seth.

Kiszálltunk és elindultunk a ház felé...

-Seth!-Szólalt meg mögöttünk valaki.

Megfordultunk.

-Áh hello Paul!-ntett a Seth a srácnak aki le sem vette rólam a szemét.

-TE?!-Kérdeztük egyszerre.

2.Fejezet: Farkasos Dolgok

-Tudjuk...Ez neked sok egyszerre úgyhogy megértem a reakciódat.-Tette vállamra a kezét Sam.

-Nem...Vagyis...Nem nehéz felfognom csak...Hogy...Mintha egy filmbe csöppentem volna ahol vámpírok és vérfarkasok küzdenek...-Mondtam.

-És ez még semmi...De ez neked már sok lenne...-Vigyorodott el Leah.

-Mi van még?!-Kaptam rá a tekintetemet.

-Paul...Tudod...Ha farkas alakban vagyunk látjuk és halljuk egymás gondolatait, emlékeit.Paul látott téged a gondolatamban és...még ha hülyén is hangzik...Beléd vésődött.Vagyis még nem de ha találkozni fogtok egymásba fogtok vésődni...-Mondta Leah.

-Hogy mit fogunk mi egymással csinálni?!?!-Kérdeztem.

Itt már totál elvesztettem a fonalakat.

-A bevésődés annyit tesz mint az első látásra szerelem.Csak sokkal jobb és erősebb annál.Mi farkasok így találjuk meg az életre szóló párunkat.Olyan mint Emily és Én.-Magyarázta el Sam.-Te és Paul...Hogy is mondjam...Egymásnak lettetek teremtve.

-Aha...Ez tök jó...-Mondtam színtelen hangon.-Én komolyan mondom...Megőrültem...-Mondtam és jött a lélegezz mélyeket rész...

-Nem, nem őrültél meg.-Rázta meg a fejét Leah.

-Akkor jó...Nem szeretnék dili-házba kerülni.-Sóhajtottam megkönnyebbülten.-De most mennem kell...Köszönöm mégegyszer hogy...Ennyi bizalmat fektettek belém és minden mást...-Mondtam majd elindultam az ajtó felé.-Sziasztok!-Intettem.

-Szia!-Köszönt Leah.

-Hello!-Köszönt Sam.

-Ja és Katie!Holnap kettőre ott vagyok érted!El kell téged vinnem, bemutatni a srácoknak.-Kiáltott utánam Leah mire vissza bukdácsoltam a konyha ajtóba.

-Paulhoz?!-Kérdeztem már-már hisztérikusan.

-Bizony!-Vigyorgott kajánul Leah.

-Akkor...felkészülök...-Mondtam majd elmentem.

Beültem a kocsiba és a partot vettem célba.

A táskámban ott lapult a vázlat füzet és a ceruzáim.

Most le kell nyugodnom...

Negyed óra autózás után megláttam az óceánt.

Leparkoltam az út szélén és lesétáltam a vízhez.

Leültem a megszokott helyemre.

Egy nagy fa, ami a víz fölé hajolt.Egy hatalmas gyökere kijött a földből, szabályos padocskát alkotva.Oda szoktam ülni és rajzolok...

Vagy Leahval jövök ki akkor beszélgetünk minden féle lányos dologról meg minden másról is...

Leültem a törzshelyemre, elővettem a vázlat füzetet, a ceruzákat és nekiálttam rajzolni.

Egy farkast rajzoltam, amint az óceán habjai között futkározik.Bunkdája acál-szürke, szeme mogyoró barna.

És egy lányt...Aki a partról integet a farkasnak...

A lány mosolyog...És a farkas is boldogan vakkant a lánynak...Mind a ketten annyira de annyira boldogok...

A lemenő nap fénye világítja be őket és az óceánt...

Már vagy fél órája rajzoltam amikor a hasam hangosat korgott...

-Oh...Ebéd idő.-Mosolyogtam.

Felálltam.

Elindultam visszafelé a kocsihoz.A telefonom kijelzőjére pillantottam, hogy megtudjam az időt: 13:34.

-Hú akkor tényleg enni kéne valamit...-Mondtam halkan.

Beszálltam a kocsiba és elindultam haza...

1.Fejezet: Az összes titokra fény derül

Ismét eljött egy unalmas nap.

A konyhában ültem, kávéztam és az újságot olvastam.

Majd' megfulladtam amikor megpillantottam a szalagcímet:

"A Vérszívó Újra Lecsapott"

Azonnal neki álltam olvasni:

"Ismét három holttestet találtak a Seattle-Forks közötti erdőrészen.

Még a rendőrséget is zavarba ejti a tudatlanság.A testeken mindig egy harapás nyom van, ami hasonlít az emberi harapásra, csak a szemfogak helyénél mélyebbek a harapás nyomok.A rendőrség is csak "A Vámpír"-ként emlegeti a rejtélyes, drasztikus gyilkost."

-Úr isten!-Harsantam fel.-Ez egyre közelebb jön Forkshoz...

Felálltam, a kávés bögrémet betettem a mosogatóba.Felvettem a lila tornacipőmet, a fekete bőrkabátomat és a válltáskámat majd mentem is.

Az úti cél a Clearwater ház volt.Mentem Leah-hoz, a legjobb és az egyetlen barátnőmhöz.

Bepattantam a fekete Land Rover LRX-embe és már mentem is.Az újság persze a táskámban volt...

Negyed óra múlva bekanyarodtam La Push utolsó utcájába, Leahék házához.Megálltam a ház előtt és kiszálltam.A kocsit lezártam a lakat jelzésű gombbal a kocsikulcson.

Odamentem az ajtóhoz és amikor csengetni akartam nyílt az ajtó.Leah állt előttem.

-Szia Csajszi!-Mosolygott rám mjd puszit váltottunk.-Gyere be!Egyedül vagyok...-Mondta.Bementünk és leültünk a konyhában.

-Hogy-hogy egyedül vagy?-Kérdeztem.

-Hát...Anyu elment Port Angelesbe, Seth pedig a falk....a srácokkal van...-Mondta.-És Téged miszél hozott?-Terelte a témát.

-Nem szél...újság.-Mondtam majd előhalásztam a táskámból az újságot.-Ezt nézd!-Toltam az orra alá.

-Vérszívó...-Olvasta fel a szalagcímet Leah.Ekkor megremegett.ztán újra...

-Minden oké Leah?-Kérdeztem aggódó pillantást vetve Leahra.

-Igen!-Mondta gyorsan és a remegés alábbhagyott.

Letette az újságot.Az arcát kezdtem el fürkészni.Kibámult az ablakon majd megszólalt: -Megbízhatok benned, Katie?-Pillantott rám.Ez az a "egy hatalmas titkom van amit most el kéne mondaom, de nem tudom hogy bízhatok-e benned" című pillantás volt.

-Persze!...Leah...Te vagy az egyetlen és egyben a legjobb barátnőm.Nekem sincs előtted titkom.-Fogtam meg a kezét ami most különösen forró volt.

-Tudom...De ez a titok nem csak engem érint.Engem, Sethet és a srácokat...Nem az Én döntésem...De Sam is mondta hogy megbízhatunk benned úgyhogy...Megosztom veled...-Mondta.-De tudnod kell hogy ezek után, hogy elmondom te is felelős leszel a srácok és az én titkomért...

-Jaaj Leah!Ne csigázz már...Mondd...Én nem mondom el senkinek sem.A te titkod az én titkom is.-Mondtam mosolyogva.

-Katie...Arról van szó hogy mi is vagyok valójában.Alakváltó vagyok, mint ahogy a többiek is.Sam, Jake, Paul, Jared, Embry, Seth és Quil is...Farkasok vagyunk...És most itt ez az újság cikk...Ezek tényleg vérszívók...Vámpírokról és vérfarkasokról van szó, Katie.Akármilyen hihetetlen is...-Mondta el Leah a hatalmas titkát.

-Akkor...Te...Vagyis Ti...Múltkor sétálás közben láttam egy nagy, fekete farkast...Kb. 3x nagyobb volt egy átlagos, jól megtermett farkasnál...Aztán azzal tisztáztam a dolgot hogy hallucináltam de ezek szerint...-Mondtam döbbenten.

-Az Sam volt.Mondta hogy észre vetted.Ő is tudott Rólad csak nem akart megijeszteni.

-Az a bazi nagy fekete farkas?!Sam Uley?-Harsantam fel.

-Igen...-Szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.Sam volt az.-Farkasok vagyunk.De most hogy tudod az igazságot...Te is felelőséggel vagy értünk...A falkáért.

-Tudom...És megbízhattok bennem.Még véletlenül sem mondom el senkinek.-Mondtam határozottan.-És a...Vámpírok?-Kérdeztem.

-Itt Cullenék a vámpírok de Ők nem ölnek embereket...Vegetáriánusak...Állati véren élnek...De most...A Volturi Klán ismét itt van...Aroval az élen.-Sóhajtott majd leült mellém és Leah mellé.

-És ők...ők ölték meg...-Hebegtem zavartan.

-Igen.Ők a gyilkosok.-Bólintott Sam.-Most a falka rájuk vadászik.

Döbbenten álltam a hallottak előtt...