-Nem...Vagyis...Nem nehéz felfognom csak...Hogy...Mintha egy filmbe csöppentem volna ahol vámpírok és vérfarkasok küzdenek...-Mondtam.
-És ez még semmi...De ez neked már sok lenne...-Vigyorodott el Leah.
-Mi van még?!-Kaptam rá a tekintetemet.
-Paul...Tudod...Ha farkas alakban vagyunk látjuk és halljuk egymás gondolatait, emlékeit.Paul látott téged a gondolatamban és...még ha hülyén is hangzik...Beléd vésődött.Vagyis még nem de ha találkozni fogtok egymásba fogtok vésődni...-Mondta Leah.
-Hogy mit fogunk mi egymással csinálni?!?!-Kérdeztem.
Itt már totál elvesztettem a fonalakat.
-A bevésődés annyit tesz mint az első látásra szerelem.Csak sokkal jobb és erősebb annál.Mi farkasok így találjuk meg az életre szóló párunkat.Olyan mint Emily és Én.-Magyarázta el Sam.-Te és Paul...Hogy is mondjam...Egymásnak lettetek teremtve.
-Aha...Ez tök jó...-Mondtam színtelen hangon.-Én komolyan mondom...Megőrültem...-Mondtam és jött a lélegezz mélyeket rész...
-Nem, nem őrültél meg.-Rázta meg a fejét Leah.
-Akkor jó...Nem szeretnék dili-házba kerülni.-Sóhajtottam megkönnyebbülten.-De most mennem kell...Köszönöm mégegyszer hogy...Ennyi bizalmat fektettek belém és minden mást...-Mondtam majd elindultam az ajtó felé.-Sziasztok!-Intettem.
-Szia!-Köszönt Leah.
-Hello!-Köszönt Sam.
-Ja és Katie!Holnap kettőre ott vagyok érted!El kell téged vinnem, bemutatni a srácoknak.-Kiáltott utánam Leah mire vissza bukdácsoltam a konyha ajtóba.
-Paulhoz?!-Kérdeztem már-már hisztérikusan.
-Bizony!-Vigyorgott kajánul Leah.
-Akkor...felkészülök...-Mondtam majd elmentem.
Beültem a kocsiba és a partot vettem célba.
A táskámban ott lapult a vázlat füzet és a ceruzáim.
Most le kell nyugodnom...
Negyed óra autózás után megláttam az óceánt.
Leparkoltam az út szélén és lesétáltam a vízhez.
Leültem a megszokott helyemre.
Egy nagy fa, ami a víz fölé hajolt.Egy hatalmas gyökere kijött a földből, szabályos padocskát alkotva.Oda szoktam ülni és rajzolok...
Vagy Leahval jövök ki akkor beszélgetünk minden féle lányos dologról meg minden másról is...
Leültem a törzshelyemre, elővettem a vázlat füzetet, a ceruzákat és nekiálttam rajzolni.
Egy farkast rajzoltam, amint az óceán habjai között futkározik.Bunkdája acál-szürke, szeme mogyoró barna.
És egy lányt...Aki a partról integet a farkasnak...
A lány mosolyog...És a farkas is boldogan vakkant a lánynak...Mind a ketten annyira de annyira boldogok...
A lemenő nap fénye világítja be őket és az óceánt...
Már vagy fél órája rajzoltam amikor a hasam hangosat korgott...
-Oh...Ebéd idő.-Mosolyogtam.
Felálltam.
Elindultam visszafelé a kocsihoz.A telefonom kijelzőjére pillantottam, hogy megtudjam az időt: 13:34.
-Hú akkor tényleg enni kéne valamit...-Mondtam halkan.
Beszálltam a kocsiba és elindultam haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése