-Ha hozzá mersz érni...-Pattantam fel dühösen, ökölbe szorított kezekkel.
-A Lenyomata vagy...Igaz?-Állt fel Adam.
-Igen.Ő a Bevésődésem.-Mondtam.
-Nem...Te az enyém vagy, hát nem érted?!Mit tud Ő adni neked?És én?...Örök életet kínálok...És cserébe nem kérek mást...Csak hogy had szeresselek!-Indult el felém.
-Te megőrültél Adam...-Ráztam meg a fejemet.-Nem szabad rögeszmésen kapaszkodni egy álomba, Adam...Mert Én számodra csak egy álom vagyok...-Mondtam halkan majd a szemébe néztem.-Én szeretlek Téged...De mint egy testvért, egy barátot.Nem érzek irántad semmit...Csak szeretetet.Ami nem szerelem.-Mondtam.-Most pedig...Kérlek menny el!
-Miért nem vallod be magadnak?!-Lépett még egyet felém.Ekkor kivágódott a bejárati ajtó és Leah jelent meg.Mögötte Jake, Sam és Paul.
Leah elém állt és morogni kezdett.
-Takarodj az utamból te korcs!-Kiáltott Leahra Adam.Ekkor Paul és Jake megragadták Adamet és kifelé húzták.
Adam egy számomra láthatatlan, de ügyes mozdulattal kiszabadult a fiúk kezei közül és eltűnt...
Zokogva rogytam le a földre.
-Css...Nyugi Katie!-Ölelt magához Leah.Ketten leültünk a kanapéra...
-Paul!Te maradj itt a lányokkal!Én és a többiek megyünk Adam után.-Adta ki a parancsot Sam.
Majd választ sem várva berohant az erdőbe a többi sráccal.
-Jól vagy?-Kérdezte Paul.
-Igen...-Bólintottam.-Csak...Megijedtem...Adam teljesen megőrült...Nem olyan mint rég...Az az éne...eltűnt...-Mondtam.
-Elkapjuk...Ne félj!-Ült le mellém Paul.
-Ne...Vagyis...Paul!...Ő Téged szemelt ki...Mondta hogy Te leszel az első...-Nyeltem nagyot.Éreztem ahogy a könnyek újra elfátyolosítják a szemeimet.
-Nekem nem tud ártani...Megölöm mielőtt észbe kap.-Mondta Paul majd magához ölelt.-Az a lényeg hogy Te biztonságban légy.-Suttogta.
-Megyek, főzök egy teát.Most jót fog neked tenni.-Állt fel Leah majd mosolyogva rám nézett.
-Igen...Köszi.-Bólintottam.
Leah eltűnt a konyha ajtó mögött, Paul meg továbbra sem engedett el...Ami elég jól esett...
-Paul...Amikor Adam...Azt mondta hogy Téged fog elsőnek...-Nyeltem nagyot.-Úgy éreztem a szívem szakad meg...Ez lenne a bevésődés?-Néztem fel Rá.
-Minden bizonnyal...Amikor megtudtam hogy ez a vámpír gyerek mit érez irántad...Én is ugyanezt éreztem és rögtön elindultunk ide hozzád...Éreztem hogy baj lesz...-Mondta.
-Köszönöm...Minden bizonnyal...az életemet mentettétek...mentetted meg.-Mondtam.
-Itt a meleg tea...-Jött be Leah a nappaliba.-Vagy még ne legyen itt?-Kérdezte amikor ránk nézett.
-Nem-nem...Maradhat a tea.-Mondtam nevetve.Leah leült mellém.
-Akkor jó...maradok, mint tea.-Mondta majd kirobbant belőlünk a röhögés.
Este hat óra volt amikor Leah felállt mellőlem.-Mennem kell.Anyu már otthon van...Nem szeretném ha idegeskedne miattam és Seth miatt...-Mondta.Felálltam és kikisértem.
-Szia és...Köszönök mindent!-Mondtam majd megöleltem.
-Nincs mit...-Mondta majd elengedett.-Szia!Szia Paul!-Intett be a házba Paulnak.
Majd elindult az erdő felé.
Vissza mentem Paulhoz.
-Itt maradnál...vigyázni rám?-Kérdeztem.
-Persze...Úgy sem mozdulnék el mellőled!Nem akarok kockáztatni.Félő hogy a dög visszajön...-Bólintott Paul.
-Köszönöm...-Ültem le mellé...
Ott ültünk sokáig.Egyszer csak elnyomott az álom.
Még félálomban érzékeltem ahogy Paul erős karjaiba vesz és az ölébe ültet.
Aztán bele zuhantam a mélységbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése