Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

11.Fejezet: Anyu...

A nap további részében Paul-al csak egymással foglalkoztunk.

Aztán eljött a hat óra...Gyorsan átmentem át (vagyis fel) öltözni.

Felvettem a fekete csőnacimat, egy lila, "For My Angle" felíratú pólót.A hajamat átvasaltam és a sminkemet is ki javítottam.

Aztán már csak a házunk előtt megálló autó hangját hallottam és már vágtattam is le.

-Hé-hé!Lelöksz a lábamról!-Ráztam meg mosolyogva a fejét Paul majd az ajtó felé jött Ő is.

-Anyuuu!!!-Vetettem magam anyu karjaiba.

-Szia-szia!-Mosolygott rám.

-Szia!-Léptem hátrébb.-Bocsi csak...Hiányoztál!-Öleltem meg ismét.

-Te is nekem, Kicsim!-Simogatta meg az arcomat majd elnézett a vállam fölött.

-Jaj Anyu...Ő itt Paul, Paul...Ő itt az én anyukám.-Húztam magam mellé Paul-t.

-Szóval Te vagy a bizonyos nagyon helyes igazi Quilute srác!-Mosolygott rá anyu.-Sara Preston, Katie anyja...

-Paul Ryan, Asszonyom!-Rázta meg gyengéden anyu kinyújtott kezét Paul.

-Ja!Nem vagyok én olyan öreg!Tegeződhetnénk?-Mosolygott anyu majd bement Paul után a házba.

-Rendben.Persze, hogy tegeződhetünk!-Bólintott mosolyogva Paul.

-Kicsim...-Fordult felém Anyu.-Hol is az a meglepi?!

-Jaj tényleg!El is felejtettem!-Csaptam a homlokomra.

-Drágám...Megtennéd?-Néztem Paul-ra aki csak mosolyogva bólintott majd eltűnt.

Néhány perc múlva Paul már jött is vissza, nyomában Sweet-el.

-Jaaj de édes!!!-Mondta Anyu majd felvette a földről a kiskutyát.

Egy időnyi simogatás után ismét letette.

-Mióta van ez a kis pöttöm nálatok?-Kérdezte mosolyogva.

-Nemrég óta...Azt hiszem...Egy napja.-Mondtam.

-De máris megszerettük.-Fűzte hozzá Paul.

-Én már...Azt hittem, hogy...Terhes vagy...Vagyis megfordult a fejemben.-Pillantott rám elpirulva anyu.

Paul-lal össze néztünk.-Szerintem...Ezzel még várunk, de...-Mondtam kajánul vigyorogva.

-Jó-jó...Nem kell semmit sem!Nem azért mondtam!-Emelte fel védekezőleg a kezét.

-Jó-jó!Csak hülyéskedtem!-Mondtam mosolyogva.

-Te...Most hogy mondtad...-Bökött oldalba Paul.

Miután össze ütöttem a vacsit és jókat dumáltunk átmentünk a nappaliba.

-És...Akkor holnap már kezdessz Seattle-ben?-Kérdeztem.

-Nem.Holnap még szabad a napom.-Mondta Anyu.-És Ti?Van valami programotok holnapra?

-Passz...Mi nem szoktunk előre tervezni...Csak úgy jön magától...-Pirultam el.

-Értem én...-Somolygott Anyu.

-De...Mit szólnál ha csapnánk egy igazi csajos napot?-Kérdeztem.-Elmehetnénk shopnig-olni és vehetnénk néhány cuccot...Port Angeles-ben nyílt egy pláza...Na mit szólsz?

-Hát nekem oké, ha a barátodnak nincs ellenére, hogy elrabollak Tőle.-Nézett Paul-ra mosolyogva.

-Nem...Dehogy.-Rázta meg a fejét.-Én addig...Átmegyek a srácokhoz...Úgyis rég beszéltük ki a focicsapatokat és a focistákat.-Mondta.

-Hát akkor oké.-Mondtam.

-Okés oké!-Dőlt hátra anyu a fotelben.Majd egy kis idő múlva felállt.-Na fiatalok...Én megyek és közelebbről is megismerkedem az ágyammal...Előtte meg a zuhanyzómmal.-Mondta majd elindult a lépcső felé.Az aljánál vissza fordult.-Jó éjt!

-Neked is!-Mondtuk egyszerre Paul-lal.

-Kedves.-Mondta majd átölelt.-Nem tudom min aggódtál annyira.

-Nem aggódtam és örülök, hogy így gondolod!-Mondtam.Majd egy gyors csók után felálltam én is.-Én s lefekszem...Jössz?

-Aha.-Állt fel Ő is majd a derekamat átkarolva felmentünk a szobánkba.Gyorsan lezuhanyoztunk (egymás után persze ;) ) aztán bedőltünk az ágyba és ölelésben összeforrva elaludtunk...

10.Fejezet: Kulagép =)

Furcsa mód, miután Paulnak elmondtam a rémes álmot nyugodtan aludtam.

Igaz azért az Ő karjaba bújva.

-Jó reggelt!-Dörmögte Paul a fülembe.

-Nee...Még nem akarok felkelni...-Mormogtam majd belebújtam hatalmas mellkasába.-Anyu holnap jön...Ez az utolsó nyugis reggelünk.-Mosolyodtam el.

De aztán valaki még is fel akart minket kelteni...Vagyis valami...Egy óriási, bűzölgő kaki kupac a parkettán.

-Sweet!-Pattantam ki az ágyból.-Egy ekkora kutyusba hogy fér ennyi...ennyi...-Kezdtem bele.

-Kaka!-Fejezte be a mondatot Paul.-Hagyd csak...Lerendezem én.-Mondta.

-Megtenéd?-Kérdeztem mire mosolyogva bólintott.-Akkor én leviszem ezt a kis...kis...Kulagépet.-Vettem fel a kiskutyát majd lementem vele a konyhába.

-Vigyázat!Radioaktív rakomány!!!-Jött le Paul néhány perc múlva.Karját kinyújtva sietett az ajtó felé.

Amikor néhány pillanat múlva visszaért boldogan lépkedett felém...

De aztán...Elvágódott Sweet egyik játékában.

Nevetve mentem oda hozzá és a kezemet nyújtottam.

-Ne nevess!-Mondta.-Te is járhatsz még így!

-Áh én nem hinném.Óvatosabb va...-Kezdtem bele de Ő magára rántott.

-Biztos ez?-Kérdezte majd megcsókolt.-Én nem lennék lyen biztos a Te helyedben.

-Hát...Csalnak akkor a megérzéseim.-Mondtam majd én is megcsókoltam.

Bele mosolygott a csókunkba majd fenekemnél fogva felkapott az ölébe.Majd felállt és elindult velem a lépcső felé.A nyakam ívét kezdte el csókolni.

Közben én vissza néztem Sweetre aki a nappaliban lefeküdt a kanapéra.

Bementünk a szobánkba.Paul lefektetett az ágyra.

-Ha már ez az utolsó nyugis napunk, az anyukád nélkül...Élvezzük is ki.-Mondta.

-Óh ezer örömmel!-Mondtam majd ismét csókban forrtunk össze.

Benyúltam Paul pólója alá.Ami egyből le is került ról.Aztán Ő is levette az án pólómat...

-Annyra...gyönyörű vagy...-Búgta a fülembe.

-Ez is csak neked van...-Mondtam.

-Kiváltságos vagyok...-Mosolyodott el.

Aztán...a rövdnadrágom egyre lejjebb csúszott.Majd el is tűnt rólam.

Aztán a többi jött magától...

-Holnap ilyet sem csinálhatunk...-Sóhajtottam majd Paul mellkasán játszottam az ujjaimmal.

-A holnapot hagyjuk...most foglalkozzunk a jelennel.-Mondta majd csókot nyomott a homlokomra.

-Igazad van...a jelen fontosabb.-Mosolyodtam el.Majd még jobban a karjaiba fészkeltem magam.

Ekkor csörrent meg a telefonom...

A kijelzőre néztem: Anyu.

-Szia Anyu!-Vettem fel a telefont.

-Szia Kicsim...Hamarabb elengedtek a melóból.Gondoltam mi lenne ha már ma este ott lennék Nálatok...Nem baj?-Kérdezte.

-Szóval...ma már itt is leszel?-Kérdeztem.Paulra pillantottam.Aki megvonta a vállát.-Király!...Hiányzol már úgy is...Ja és anyu...Van egy meglepetésünk...-Mondtam mosolyogva.

-Micsoda?!-Kérdezte kíváncsian.

-Ha elmondom nem lesz meglepetés.-Mondtam.-Nem mondom el.Ha megjössz...majd megtudod.Na de most megyek...-Mondtam.-Majd várunk...A házszámot tudod.-Mosolyodtam el.-Szia!

-Szia Kicsim!-Köszönt el majd bontottuk a vonalat.

-De jó...Akkor már ez a nap sem marad meg nekünk.-Hanyatlottam vissza Paul mellé.

-Nem baj...De a fél nap még itt van.-Ölelt át.

-Igen...Itt...-Mondtam.

9.Fejezet: Rémálmok

Amikor visszaértem a kisboltból Sweet már aludt.

-Megjöttem!-Kukkantottam be a nappaliba.

-A kis hercegnő alszik...-Állt fel Paul a kanapéról, amin Sweet hátra dobva magát álmában morgott és ugatott.

-Annyira édes!-Mosolyodtam el majd a két szatyrot letettem a konyhapultra.-Mást is vettem ha már boltba mentem.-Mondtam majd elkezdtem pakolászni az újonnan beszerzett cuccokat.

-Segítsek valamit?-Támaszkodott a pultnak Paul.

-Áh nem kell...-Ráztam meg a fejemet.-Vagy...Esetleg fel kéne ébreszteni Sweetet...Aztán megetetni.-Mondtam.

-Ooké.-Bólintott majd eltűnt.

Sweettel a kezében jött vissza.

-Sza!-Simogattam meg a kutyust.

Paul letette a földre és két kistányért tett elé.Az egyikbe vizet öntött a másikat pedig megtöltötte direkt kölyökkutyáknak való kajával.

Sweet boldogan látott neki a vacsorájához.

-Lehet hogy nekem is meg kéne etetni a farkasomat.-Mondtam Paulra mosolyogva.

-Hát...A farkasod lassan kezd éhes leni.-Vont vállat.

-Oké...Akkor ülj le és én már szervírozni is fogom a vacsit.-Mondtam.

Paul leült az asztalhoz én meg elkezdtem készíteni a bundáskenyeret.

Fél óra múlva már jól eltelve dőltünk hátra a székünkön.

-Élvezd ki amíg lehet...Szerda reggeltől anyám fog kényeztetni minket...-Mosolyodtam el.

-Óh...Nekem az is meg fog feleni.-Vont vállat.

-Na megyek felviszem Sweet kosarát és...-Álltam fel.

-A kosarat már felvittem.-Mondta Paul.-Amíg Te a boltban voltál.

-Akkor...Csak megyek lezuhanyzom és...Pihenek mert a fejem majd fel robban és szédülök is egy kicsit...-Sóhajtottam.

-Biztos jól vagy?-Kérdezte Paul aggódó pillantással arcomat fürkészve.

-Igen...Csak le kell dőlnöm.-Bólintottam. Majd elindultam felfelé a lépcsőn.Sweet meg a nyomomban.

Sweetet felraktam az ágyra.Egyből leült és nézte hogy mit csinálok.

Elmentem lezuhanyozni.

Amikor visszaértem Paul még mindig nem volt bent a szobában.

-Mit csináls, Kislány?-Ültem le Sweet mellé az ágyra.

Az ölembe fészkelte magát.

-Minden oké?-Támaszkodott az ajtófélfának Paul.

-Igen...Vettem be fájdalomcsillapítót...Mostmár jobb.-Bólintottam majd Sweetet a hasamra téve hátra dőltem az ágyon.

Paul is elment lezuhanyozni.

De azt már nem nagon érzékeltem.Csak annyi jutott el a tudatomig, hogy két forró, erős kar magához húz és átölel...Aztán bele zuhantam a mélységbe...

-Neee!-Ordítottam fel majd zihálva felpattantam az ágyból.

-Mi az Kicsim?-Ült fel Paul rémülten.

Képtelen voltam megszólalni.Olyan szörnyű álmom volt...Egy könycsepp lefolyt az arcomon.

Paul felpattant, megkerülte az ágyat és megölelt.Ekkor kitört belőlem a zokogás...

-Csss...Nyugi...Ssss...-Mormolta a fülembe és közben a hátamat simogatta.

Amikor már kezdtem megnyugodni Paullal leültünk az ágyra.

-Mi történt?-Kérdezte majd megfogta remegő kezemet.

-Rémálom...Nem lényeges...Csak egy ostoba álom volt.-Ráztam meg a fejemet.

-Nem, Katie!Nagyon is fontos.Már egy hete hogy folyamatosan felriadsz éjszakánként.-Mondta Paul.

-Én...Nem...Nem akarok róla beszélni...Szörnyű volt!-Mondtam majd kezemet kirántva az övéi közül átmentem a fürdőbe arcot mosni.

Belenéztem a tükörbe.Rémesen festettem...

Lehajoltam és bevizeztem az arcomat.

Amikor újra felnéztem a tükörbe majd szívrohamot kaptam.Paul mögöttem állt.

-A szívbajt hozod rám!-Fordultam meg.

-Te is rám...-Jött oda hozzám.-Miért nem mondod el?!

-Mert félek...-Suttogtam a mellkasába.

-Nem kell félned...-Ölelt magához.

-Oké...Gyere...-Adtam be a derekamat.

Szótlanul leültünk az ágy szélére.Paul a kezemet fogta.

-Szóval...Annyi az egész, hogy...Adammel harcoltok az erdőben.Ő megöl...Téged...És a karjaimban halsz meg...Szörnyű volt...És ami a legrosszabb...hogy aztán elmegyek Adammel...-Sóhajtottam.-Én nem akarom ezt...Nem...-Ráztam meg a fejemet majd szememet ismét a könnyek kezdték el mardosni.Paul magához ölelt én meg mellkasára borulva sírni kezdtem...

8.Fejezet: Terhesség nélküli gyerek?!

Hétfő délután volt és az eső természetesen esett...

A nappaliban ültünk.Paul a sportcsatornát nézte a tévében én meg egy magazint olvastam.

-Góól!-Ujjongott Paul.

-Hurrá...-Mormogtam.

-Bocs.-Mosolygott rám bocsánatkérőn.-Halkulok egy kicsit...

-Jól teszed.-Mosolyodtam el.

Ekkor csengettek...

Felálltam és mentem az ajtóhoz.Kinyitottam de senki nem volt ott.Lenéztem és egy kicsi kosár volt a földön bene egy...

-Kiskutya?!-Lépett mellém Paul.

-Jaaj de édes!-Vettem fel a kis Beagle kölyköt.-Na gyere te kis édes!Biztos fázol...-Hoztam be a házba.

Paul behozta a kosarat is.

A kutyusnak adtam egy kicsi meleg tejet.

-Hogy kerültél ide?-Simogattam a hátát.-És mit csináljunk most veled?

-Hát...Kidobni csak nem dobhatjuk ki a kis drágát...-Ült le Paul egy székre.

-Hát nem...Megtarthatjuk?-Néztem rá "boci szemekkel".

-Hát...Ez a ház a tiéd.Te döntessz a lakóiról.-Vont vállat.

-De...Te is itt laksz velem úgyhogy tudnom kell hogy Téged nem zavar-e.-Mondtam.

-Áldásom rá.-Simogatta meg a kutyust.

-Juj dejóó!-Mosolyodtam el.-De akkor nevet is kell neki adnunk...-Mondtam.

-Fiú vagy lány?-Kérdezte Paul.

-Kislány.-Emeltem meg a kutyus hátsó felét óvatosan.

-Király...Még egy nő.-Mosolyodott el.

-Mit szólnál a Sweet-hez?-Kérdeztem.-Olyan kis édes.

-Oké...A név megvan...És az állatorvos?-Kérdezte.

-Oké...Meyek kikeresem a telefonkönyvből.-Álltam fel a földről.-Sweet!Maradj itt a...Papával!-Mondtam Paulra vigyorogva.

Az állatorvos telefonszámát könnyű volt megtalálni, mivel Forks-ban csak egy volt.

-Jó napot kívánok Craig Doktornő!A nevem Katie Preston.Most találtam egy kóborkutyát az utcán...ÉS gondoltam befogadnám...Csak az ön véleményét szeretném kikérni...És ha nem lenne nagy kérés el tudna jönni megnézni?-Kérdeztem.

-Jó napot Miss Preston!...Igen most van egy kis időm.A házszámot szeretném kérni és fél óra múlva ott is vagyok!-Szólalt meg egy kedves női hang...

Megadtam a házszámot majd el is búcsóztunk.

-A doktornő fél óra múlva itt is lesz.-Mentem vissza Paulékhoz a konyhába.

A doktornő kocsija huszonöt perc múlva megállt a ház előtt.A terepjáróból egy magas, hosszú, szőke hajú, vékonyka nő szállt ki.Fogta a táskáját és elindult a ház felé.

-Jó napot!-Nyitottam ajtót.

-Jó napot, Maga Miss Preston?-Kérdezte.

-Igen, fáradjon beljebb!-Mondtam.-A kutyus a konyhában van a párommal.-Tessékeltem beljebb a nőt.

Elindultunk a konyhába Paulhoz és a kicsi Sweethez.

-Ő lenne az...-Vettem fel a kutyust.

-Egy rutin, egészségügyi vizsgálatot csinálhatunk?-Kérdezte a nő miközben megvakargatta a kutyus füle tövét.

-Igen.-Bólintottam.Átmentünk a nappaliba, letettük a földre Sweetet, a doktornő leült mellé és átvizsgálta.

Majd egy időnyi vizsgálgatás után elégedetten elmosolyodott és felállt.-Egészséges, mint a makk!-Mosolygott.

-Hát akkor jó.-Sóhajtottam megkönnyebbülten.-Csak azért tudni szerettük volna, hogy egészséges-e...Ma találtuk az ajtónk előtt egy kosárkában.Az eső esett...És behoztuk.Nagyon megszerettem.-Mosolyodtam el.

-Hát igen.A Beagle szerethető egy kiskutya.Elnézést, de mennem kell.További szép napot!-Mondta a nő majd elindult az ajtó felé.

-Viszlát és köszönjük!-Mosolyogtam rá majd becsuktam mögötte az ajtót.

-Hát...Akkor egészséges vagy Pajti!-Vettem az ölembe a kis csöppséget.Leültem a kanapéra Paul mellé.

-Akkor...Egy új családtaggal bővültünk.-Karolt át Paul majd másik kezével megsimogatta Sweetet.

-Igen...Ezt úgy is vehetjük...Hogy lett egy...gyerekünk!-Nevettem.

Paul szeme megcsillant.-Igen...Lett egy kislányunk.-Bólintott.

Fejemet mellkasára hajtottam...Majd sóhajtottam egyet.Sweet lemászott az ölemből Paul és Én közém.Lassan már kezdett elaludni.

-Itt maradsz Vele amíg én elmegyek kutyakajáért boltba?-Kérdeztem egy kis idő múlva.

-Ne mennyek én?-Kérdezte.

-Hagyd, megyek én.Kocsival tíz perc.-Mondtam majd felálltam és belebújtam a tornacipőmbe.-Majd jövök nemsokára...De aztán nem szétszedni a házat!-Mondtam majd fogtam a táskámat, felvettem a kabátomat.A kocsikulccsal a kezemben elindultam kifelé.

Beültem a kocsiba és a kisboltot vettem célba...

7.Fejezet: A telefonhívás...

A délelőtt további része remek hangulatban telt.

Aztán eljött az ebédidő.

Átmentünk a konyhába.Én a hűtőből kivettem a húst, a sütőbe tettem majd neki álltam a krumplinak.

A kaja elkészült...

-Hm ez isteni!-Mondta Paul.

-Tudom...-Vigyorodtam el.-Az anyukámtól tanultam.Ez volt kiskoromban a kedvenc kajám...És még most is imádom.-Mondtam.

-Akkor...Én máris megszerettem az anyukádat.-Mondta Paul.

-Hm...Majd ha hív átadom.-Mondtam majd fogtam az üres tányéromat és a mosogatóba tettem.-Kérsz még?-Kérdeztem.

-Nem...Teli vagyok...-Mondta Paul majd elégedetten megsimogatta a hasát.

-Óóh...Vigyázni kell a kockáidra...-Incselkedtem.

-Hát igen...Nem lehetetk dagi farkas.-Mondta majd felállt.Ő is bele tette a mosogatóba a tányérját.

Felmentem a szobámba...

Elkezdtem 'rendet rakni'...

-Héé Te mit csinálsz?-Kukkantott be Paul.

-Rendet rakok...-Vontam vállat.

Ekkor megszólalt a mobilom jól ismert csngőhangja: David Guetta feat Chris Willis & Fergie - Gettin' Over You.

A kijelzőre néztem: Anyu

-Áh szia anyu!-Szóltam bele a telefonba.

-Szia Kincsem, minden oké?-Kérdezte anyu.

-Igen...Csak már hiányoltam a hívásodat.-Ültem le a kanapémra.

-Hát tudod...elég sok üzleti konferenciám volt mostanában...Sajnálom!-Mondta szomorkásan.-De nem csak ezért kereslek...

-Na?Miért még?-Húztam fel a lábaimat.

-Hát tudod kicsim lenne egy három napos megbeszélésem Seattle-ben...És gondoltam lehetnék nálad addig ha nem baj...Olyan rég találkoztunk már...-Mondta anyu.

-Hu...Hát...Oké...Csak tudod...Van valaki...Tehát...Nem egyedül lakok most...-Mondtam és éreztem ahogy elpirulok.

-Hogy mi?-Kérdezte anyu.Éreztem a hangján hogy mosolyog.-Barátod van és nem is szólsz a te öreganyádnak?-Nevetett bele a telefonba.

-Bocs...Csak eddig nem kérdezted...-Mondtam Paulra pillantva.

-Hogy hívják?Hány éves?Hogy néz ki?-Kérdezősködött kíváncsian.

-A neve Paul...Húsz éves és...Nagyon helyes...Igazi Quilute srác...És imádom.-Soroltam.Éreztem ahogy Paul elvigyorodik.

-Hm...Alig várom hogy megismerjem!-Mondta anyu.-Akkor áldásod a dologra?Nem fogok zavarni?-Kérdezte.

-Igen...Felőlem jöhetsz.-Mondtam majd Paulra néztem aki bólintott.-Paul szerint is oké...Pont ma ebédnél mondta hogy szívesen megismerne.-Mondtam kaján vigyorral.

-Oké akkor...Kicsim most mennem kell.Akkor szerdén megyek hozzád...vagyis hozzátok.-Mondta anyu.

-Oké várunk!Szia, puszillak!-Mondtam gyorsan majd bontottuk a vonalat.

-Az anyós akcióba lép?-Kérdezte Paul vigyorogva.

-Ja...Szerdától szombat reggelig fog minket boldogítani.-Mondtam.

Nagyot sóhajtva pakolásztam tovább...

6.Fejezet: Egy test-egy lélek

Egy koppanásra és fájdalomra ébredtem.-Áúúh!-Kiáltottam fel.

Kipattantak a szemeim és megdörzsöltem sajgó könyökömet.

Leestem a kanapéról-Hurrá!-Tápászkodtam fel.

-Minden oké, Katie?-Rontott be a nappaliba Paul.

-Igen...Csak leestem a kanapéról.-Mondtam mire elmosolyodott.

-Akkor jó...Már megijedtem...-Sóhajtott fel.

-Nyugi...nem olyan könnyű velem elbánni.-Mondtam majd átmentem a konyhába.

Főztem egy teát és csináltam rántottát reggelire...egyet?!Vagy tíz tojásból...

Paul megette az ő 9tojásos adagját és én is legyűrtem az én adagomat.

-Megyek lezuhanyzok és felöltözök.-Álltam fel.A tányéromat és a bögrémet betettem a mosogatóba majd felmentem a lépcsőn.

Lezuhanyoztam és törölközőbe csavarva mentem vissza a szobába ahol sokkot kaptam...

-ÖHm...Eltakarjam a szemem?-Kérdezte Paul kaján vigyorral a képén.

Hozzá vágtam ami először a kezembe került...A testápolóm -.-'

Farkas érzékei miatt reflexből elkapta.

-Kár próbálkoznom mi?-Mormogtam.Majd fogtam a kikészített ruhadarabokat és visszalibegtem a fürdőbe.

Tíz perc múlva felöltözve, kivasalt hajjal jöttem vissza.

-Nekem így is jó.-Szólalt meg mögöttem Paul.Egy halk sikkantás hagyta el a számat.

-Direkt csinálod?!?!-Vágtam hasba...Ami nekem fájt.

-Öhm...Kár erőlködnöd...-Vigyorodott el Paul.

-Kösz a bíztatást!-Mosolyogtam rá majd a vállába boxoltam.

Együtt lementünk a nappaliba.Bekapcsoltam a tévét...

-Na jó...Keress valami csatornát.-Adtam át egy időnyi kapcsolgatás után a távirányítót Paulnak.

Az órára néztem: 10:26.

Felkeltem és átmentem a konyhába.A fagyasztóból elővettem a csirkemellet, kitettem hogy kifagyjon.

Össze dobtam egy gyors, mustáros pácot, beletettem a husit majd betettem a hűtőbe.

Már csak a köret kell...Krumpli...Főtt, petrezselymes krumpli...Meg van az ebéd.

Megtöröltem vizes kezemet majd mentem vissza a nappaliba.

-Mit csináltál?-Kérdezte Paul.

-Bepácoltam a husit az ebédhez.-Mondtam.-És kigondoltam hogy mi legyen a kaja.-Dőltem hátra.

-És mi lesz?-Kérdezte.

-Mustáros csirkemell főtt, petrezselymes krumplival...A'la én...-Mosolyodtam el.-Csak neked!

-Óh köszönöm hogy megtisztelsz!-Hajolt meg Paul.

-És én is szeretem...-Mondtam.Erre bevágta a műdurcát hogy nem is csak az Ő kedvéért...

-jaaj ne csináld már!-Mosolyogtam rá majd egy puszit adtam az arcára.

Egymásra néztünk...

-Tudod...Azt mondják a bölcsek, hogy ha a bevésődöttek megcsókolják egymást először...Akkor összeforr az életük és egy test-egy lélek lesznek...-Mondta Paul.

-És szerinted ez igaz?-Kérdeztem.

-Igaz legyen?-Kérdezte.

-Próba szerencse...-Mondtam majd közelebb hajoltam hozzá.Forró karjaival átölelt és még karjainál is forróbb ajka rátalált az enyémre...

Mint ha egy tornádó csapott volna át a lelkemen.A bölcsek tényleg igazat mondtak...Magamba fogadtam Paul múltját, jelenét, s jövőjét...Leírhatatlanul jó érzés kerített hatalmába...Szerelem de annál sokkal erősebb és jobb...Úgy éreztem Ő az életem...Ami hirtelen a világ legjobb élete lett...Vele...