2010. június 18., péntek

6.Fejezet: Egy test-egy lélek

Egy koppanásra és fájdalomra ébredtem.-Áúúh!-Kiáltottam fel.
Kipattantak a szemeim és megdörzsöltem sajgó könyökömet.
Leestem a kanapéról-Hurrá!-Tápászkodtam fel.
-Minden oké, Katie?-Rontott be a nappaliba Paul.
-Igen...Csak leestem a kanapéról.-Mondtam mire elmosolyodott.
-Akkor jó...Már megijedtem...-Sóhajtott fel.
-Nyugi...nem olyan könnyű velem elbánni.-Mondtam majd átmentem a konyhába.
Főztem egy teát és csináltam rántottát reggelire...egyet?!Vagy tíz tojásból...
Paul megette az ő 9tojásos adagját és én is legyűrtem az én adagomat.
-Megyek lezuhanyzok és felöltözök.-Álltam fel.A tányéromat és a bögrémet betettem a mosogatóba majd felmentem a lépcsőn.
Lezuhanyoztam és törölközőbe csavarva mentem vissza a szobába ahol sokkot kaptam...
-ÖHm...Eltakarjam a szemem?-Kérdezte Paul kaján vigyorral a képén.
Hozzá vágtam ami először a kezembe került...A testápolóm -.-'
Farkas érzékei miatt reflexből elkapta.
-Kár próbálkoznom mi?-Mormogtam.Majd fogtam a kikészített ruhadarabokat és visszalibegtem a fürdőbe.
Tíz perc múlva felöltözve, kivasalt hajjal jöttem vissza.
-Nekem így is jó.-Szólalt meg mögöttem Paul.Egy halk sikkantás hagyta el a számat.
-Direkt csinálod?!?!-Vágtam hasba...Ami nekem fájt.
-Öhm...Kár erőlködnöd...-Vigyorodott el Paul.
-Kösz a bíztatást!-Mosolyogtam rá majd a vállába boxoltam.
Együtt lementünk a nappaliba.Bekapcsoltam a tévét...
-Na jó...Keress valami csatornát.-Adtam át egy időnyi kapcsolgatás után a távirányítót Paulnak.
Az órára néztem: 10:26.
Felkeltem és átmentem a konyhába.A fagyasztóból elővettem a csirkemellet, kitettem hogy kifagyjon.
Össze dobtam egy gyors, mustáros pácot, beletettem a husit majd betettem a hűtőbe.
Már csak a köret kell...Krumpli...Főtt, petrezselymes krumpli...Meg van az ebéd.
Megtöröltem vizes kezemet majd mentem vissza a nappaliba.
-Mit csináltál?-Kérdezte Paul.
-Bepácoltam a husit az ebédhez.-Mondtam.-És kigondoltam hogy mi legyen a kaja.-Dőltem hátra.
-És mi lesz?-Kérdezte.
-Mustáros csirkemell főtt, petrezselymes krumplival...A'la én...-Mosolyodtam el.-Csak neked!
-Óh köszönöm hogy megtisztelsz!-Hajolt meg Paul.
-És én is szeretem...-Mondtam.Erre bevágta a műdurcát hogy nem is csak az Ő kedvéért...
-jaaj ne csináld már!-Mosolyogtam rá majd egy puszit adtam az arcára.
Egymásra néztünk...
-Tudod...Azt mondják a bölcsek, hogy ha a bevésődöttek megcsókolják egymást először...Akkor összeforr az életük és egy test-egy lélek lesznek...-Mondta Paul.
-És szerinted ez igaz?-Kérdeztem.
-Igaz legyen?-Kérdezte.
-Próba szerencse...-Mondtam majd közelebb hajoltam hozzá.Forró karjaival átölelt és még karjainál is forróbb ajka rátalált az enyémre...
Mint ha egy tornádó csapott volna át a lelkemen.A bölcsek tényleg igazat mondtak...Magamba fogadtam Paul múltját, jelenét, s jövőjét...Leírhatatlanul jó érzés kerített hatalmába...Szerelem de annál sokkal erősebb és jobb...Úgy éreztem Ő az életem...Ami hirtelen a világ legjobb élete lett...Vele...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése