9.Fejezet: Rémálmok

Amikor visszaértem a kisboltból Sweet már aludt.

-Megjöttem!-Kukkantottam be a nappaliba.

-A kis hercegnő alszik...-Állt fel Paul a kanapéról, amin Sweet hátra dobva magát álmában morgott és ugatott.

-Annyira édes!-Mosolyodtam el majd a két szatyrot letettem a konyhapultra.-Mást is vettem ha már boltba mentem.-Mondtam majd elkezdtem pakolászni az újonnan beszerzett cuccokat.

-Segítsek valamit?-Támaszkodott a pultnak Paul.

-Áh nem kell...-Ráztam meg a fejemet.-Vagy...Esetleg fel kéne ébreszteni Sweetet...Aztán megetetni.-Mondtam.

-Ooké.-Bólintott majd eltűnt.

Sweettel a kezében jött vissza.

-Sza!-Simogattam meg a kutyust.

Paul letette a földre és két kistányért tett elé.Az egyikbe vizet öntött a másikat pedig megtöltötte direkt kölyökkutyáknak való kajával.

Sweet boldogan látott neki a vacsorájához.

-Lehet hogy nekem is meg kéne etetni a farkasomat.-Mondtam Paulra mosolyogva.

-Hát...A farkasod lassan kezd éhes leni.-Vont vállat.

-Oké...Akkor ülj le és én már szervírozni is fogom a vacsit.-Mondtam.

Paul leült az asztalhoz én meg elkezdtem készíteni a bundáskenyeret.

Fél óra múlva már jól eltelve dőltünk hátra a székünkön.

-Élvezd ki amíg lehet...Szerda reggeltől anyám fog kényeztetni minket...-Mosolyodtam el.

-Óh...Nekem az is meg fog feleni.-Vont vállat.

-Na megyek felviszem Sweet kosarát és...-Álltam fel.

-A kosarat már felvittem.-Mondta Paul.-Amíg Te a boltban voltál.

-Akkor...Csak megyek lezuhanyzom és...Pihenek mert a fejem majd fel robban és szédülök is egy kicsit...-Sóhajtottam.

-Biztos jól vagy?-Kérdezte Paul aggódó pillantással arcomat fürkészve.

-Igen...Csak le kell dőlnöm.-Bólintottam. Majd elindultam felfelé a lépcsőn.Sweet meg a nyomomban.

Sweetet felraktam az ágyra.Egyből leült és nézte hogy mit csinálok.

Elmentem lezuhanyozni.

Amikor visszaértem Paul még mindig nem volt bent a szobában.

-Mit csináls, Kislány?-Ültem le Sweet mellé az ágyra.

Az ölembe fészkelte magát.

-Minden oké?-Támaszkodott az ajtófélfának Paul.

-Igen...Vettem be fájdalomcsillapítót...Mostmár jobb.-Bólintottam majd Sweetet a hasamra téve hátra dőltem az ágyon.

Paul is elment lezuhanyozni.

De azt már nem nagon érzékeltem.Csak annyi jutott el a tudatomig, hogy két forró, erős kar magához húz és átölel...Aztán bele zuhantam a mélységbe...

-Neee!-Ordítottam fel majd zihálva felpattantam az ágyból.

-Mi az Kicsim?-Ült fel Paul rémülten.

Képtelen voltam megszólalni.Olyan szörnyű álmom volt...Egy könycsepp lefolyt az arcomon.

Paul felpattant, megkerülte az ágyat és megölelt.Ekkor kitört belőlem a zokogás...

-Csss...Nyugi...Ssss...-Mormolta a fülembe és közben a hátamat simogatta.

Amikor már kezdtem megnyugodni Paullal leültünk az ágyra.

-Mi történt?-Kérdezte majd megfogta remegő kezemet.

-Rémálom...Nem lényeges...Csak egy ostoba álom volt.-Ráztam meg a fejemet.

-Nem, Katie!Nagyon is fontos.Már egy hete hogy folyamatosan felriadsz éjszakánként.-Mondta Paul.

-Én...Nem...Nem akarok róla beszélni...Szörnyű volt!-Mondtam majd kezemet kirántva az övéi közül átmentem a fürdőbe arcot mosni.

Belenéztem a tükörbe.Rémesen festettem...

Lehajoltam és bevizeztem az arcomat.

Amikor újra felnéztem a tükörbe majd szívrohamot kaptam.Paul mögöttem állt.

-A szívbajt hozod rám!-Fordultam meg.

-Te is rám...-Jött oda hozzám.-Miért nem mondod el?!

-Mert félek...-Suttogtam a mellkasába.

-Nem kell félned...-Ölelt magához.

-Oké...Gyere...-Adtam be a derekamat.

Szótlanul leültünk az ágy szélére.Paul a kezemet fogta.

-Szóval...Annyi az egész, hogy...Adammel harcoltok az erdőben.Ő megöl...Téged...És a karjaimban halsz meg...Szörnyű volt...És ami a legrosszabb...hogy aztán elmegyek Adammel...-Sóhajtottam.-Én nem akarom ezt...Nem...-Ráztam meg a fejemet majd szememet ismét a könnyek kezdték el mardosni.Paul magához ölelt én meg mellkasára borulva sírni kezdtem...