Aztán eljött az ebédidő.
Átmentünk a konyhába.Én a hűtőből kivettem a húst, a sütőbe tettem majd neki álltam a krumplinak.
A kaja elkészült...
-Hm ez isteni!-Mondta Paul.
-Tudom...-Vigyorodtam el.-Az anyukámtól tanultam.Ez volt kiskoromban a kedvenc kajám...És még most is imádom.-Mondtam.
-Akkor...Én máris megszerettem az anyukádat.-Mondta Paul.
-Hm...Majd ha hív átadom.-Mondtam majd fogtam az üres tányéromat és a mosogatóba tettem.-Kérsz még?-Kérdeztem.
-Nem...Teli vagyok...-Mondta Paul majd elégedetten megsimogatta a hasát.
-Óóh...Vigyázni kell a kockáidra...-Incselkedtem.
-Hát igen...Nem lehetetk dagi farkas.-Mondta majd felállt.Ő is bele tette a mosogatóba a tányérját.
Felmentem a szobámba...
Elkezdtem 'rendet rakni'...
-Héé Te mit csinálsz?-Kukkantott be Paul.
-Rendet rakok...-Vontam vállat.
Ekkor megszólalt a mobilom jól ismert csngőhangja: David Guetta feat Chris Willis & Fergie - Gettin' Over You.
A kijelzőre néztem: Anyu
-Áh szia anyu!-Szóltam bele a telefonba.
-Szia Kincsem, minden oké?-Kérdezte anyu.
-Igen...Csak már hiányoltam a hívásodat.-Ültem le a kanapémra.
-Hát tudod...elég sok üzleti konferenciám volt mostanában...Sajnálom!-Mondta szomorkásan.-De nem csak ezért kereslek...
-Na?Miért még?-Húztam fel a lábaimat.
-Hát tudod kicsim lenne egy három napos megbeszélésem Seattle-ben...És gondoltam lehetnék nálad addig ha nem baj...Olyan rég találkoztunk már...-Mondta anyu.
-Hu...Hát...Oké...Csak tudod...Van valaki...Tehát...Nem egyedül lakok most...-Mondtam és éreztem ahogy elpirulok.
-Hogy mi?-Kérdezte anyu.Éreztem a hangján hogy mosolyog.-Barátod van és nem is szólsz a te öreganyádnak?-Nevetett bele a telefonba.
-Bocs...Csak eddig nem kérdezted...-Mondtam Paulra pillantva.
-Hogy hívják?Hány éves?Hogy néz ki?-Kérdezősködött kíváncsian.
-A neve Paul...Húsz éves és...Nagyon helyes...Igazi Quilute srác...És imádom.-Soroltam.Éreztem ahogy Paul elvigyorodik.
-Hm...Alig várom hogy megismerjem!-Mondta anyu.-Akkor áldásod a dologra?Nem fogok zavarni?-Kérdezte.
-Igen...Felőlem jöhetsz.-Mondtam majd Paulra néztem aki bólintott.-Paul szerint is oké...Pont ma ebédnél mondta hogy szívesen megismerne.-Mondtam kaján vigyorral.
-Oké akkor...Kicsim most mennem kell.Akkor szerdén megyek hozzád...vagyis hozzátok.-Mondta anyu.
-Oké várunk!Szia, puszillak!-Mondtam gyorsan majd bontottuk a vonalat.
-Az anyós akcióba lép?-Kérdezte Paul vigyorogva.
-Ja...Szerdától szombat reggelig fog minket boldogítani.-Mondtam.
Nagyot sóhajtva pakolásztam tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése