Igaz azért az Ő karjaba bújva.
-Jó reggelt!-Dörmögte Paul a fülembe.
-Nee...Még nem akarok felkelni...-Mormogtam majd belebújtam hatalmas mellkasába.-Anyu holnap jön...Ez az utolsó nyugis reggelünk.-Mosolyodtam el.
De aztán valaki még is fel akart minket kelteni...Vagyis valami...Egy óriási, bűzölgő kaki kupac a parkettán.
-Sweet!-Pattantam ki az ágyból.-Egy ekkora kutyusba hogy fér ennyi...ennyi...-Kezdtem bele.
-Kaka!-Fejezte be a mondatot Paul.-Hagyd csak...Lerendezem én.-Mondta.
-Megtenéd?-Kérdeztem mire mosolyogva bólintott.-Akkor én leviszem ezt a kis...kis...Kulagépet.-Vettem fel a kiskutyát majd lementem vele a konyhába.
-Vigyázat!Radioaktív rakomány!!!-Jött le Paul néhány perc múlva.Karját kinyújtva sietett az ajtó felé.
Amikor néhány pillanat múlva visszaért boldogan lépkedett felém...
De aztán...Elvágódott Sweet egyik játékában.
Nevetve mentem oda hozzá és a kezemet nyújtottam.
-Ne nevess!-Mondta.-Te is járhatsz még így!
-Áh én nem hinném.Óvatosabb va...-Kezdtem bele de Ő magára rántott.
-Biztos ez?-Kérdezte majd megcsókolt.-Én nem lennék lyen biztos a Te helyedben.
-Hát...Csalnak akkor a megérzéseim.-Mondtam majd én is megcsókoltam.
Bele mosolygott a csókunkba majd fenekemnél fogva felkapott az ölébe.Majd felállt és elindult velem a lépcső felé.A nyakam ívét kezdte el csókolni.
Közben én vissza néztem Sweetre aki a nappaliban lefeküdt a kanapéra.
Bementünk a szobánkba.Paul lefektetett az ágyra.
-Ha már ez az utolsó nyugis napunk, az anyukád nélkül...Élvezzük is ki.-Mondta.
-Óh ezer örömmel!-Mondtam majd ismét csókban forrtunk össze.
Benyúltam Paul pólója alá.Ami egyből le is került ról.Aztán Ő is levette az án pólómat...
-Annyra...gyönyörű vagy...-Búgta a fülembe.
-Ez is csak neked van...-Mondtam.
-Kiváltságos vagyok...-Mosolyodott el.
Aztán...a rövdnadrágom egyre lejjebb csúszott.Majd el is tűnt rólam.
Aztán a többi jött magától...
-Holnap ilyet sem csinálhatunk...-Sóhajtottam majd Paul mellkasán játszottam az ujjaimmal.
-A holnapot hagyjuk...most foglalkozzunk a jelennel.-Mondta majd csókot nyomott a homlokomra.
-Igazad van...a jelen fontosabb.-Mosolyodtam el.Majd még jobban a karjaiba fészkeltem magam.
Ekkor csörrent meg a telefonom...
A kijelzőre néztem: Anyu.
-Szia Anyu!-Vettem fel a telefont.
-Szia Kicsim...Hamarabb elengedtek a melóból.Gondoltam mi lenne ha már ma este ott lennék Nálatok...Nem baj?-Kérdezte.
-Szóval...ma már itt is leszel?-Kérdeztem.Paulra pillantottam.Aki megvonta a vállát.-Király!...Hiányzol már úgy is...Ja és anyu...Van egy meglepetésünk...-Mondtam mosolyogva.
-Micsoda?!-Kérdezte kíváncsian.
-Ha elmondom nem lesz meglepetés.-Mondtam.-Nem mondom el.Ha megjössz...majd megtudod.Na de most megyek...-Mondtam.-Majd várunk...A házszámot tudod.-Mosolyodtam el.-Szia!
-Szia Kicsim!-Köszönt el majd bontottuk a vonalat.
-De jó...Akkor már ez a nap sem marad meg nekünk.-Hanyatlottam vissza Paul mellé.
-Nem baj...De a fél nap még itt van.-Ölelt át.
-Igen...Itt...-Mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése