A nappaliban ültünk.Paul a sportcsatornát nézte a tévében én meg egy magazint olvastam.
-Góól!-Ujjongott Paul.
-Hurrá...-Mormogtam.
-Bocs.-Mosolygott rám bocsánatkérőn.-Halkulok egy kicsit...
-Jól teszed.-Mosolyodtam el.
Ekkor csengettek...
Felálltam és mentem az ajtóhoz.Kinyitottam de senki nem volt ott.Lenéztem és egy kicsi kosár volt a földön bene egy...
-Kiskutya?!-Lépett mellém Paul.
-Jaaj de édes!-Vettem fel a kis Beagle kölyköt.-Na gyere te kis édes!Biztos fázol...-Hoztam be a házba.
Paul behozta a kosarat is.
A kutyusnak adtam egy kicsi meleg tejet.
-Hogy kerültél ide?-Simogattam a hátát.-És mit csináljunk most veled?
-Hát...Kidobni csak nem dobhatjuk ki a kis drágát...-Ült le Paul egy székre.
-Hát nem...Megtarthatjuk?-Néztem rá "boci szemekkel".
-Hát...Ez a ház a tiéd.Te döntessz a lakóiról.-Vont vállat.
-De...Te is itt laksz velem úgyhogy tudnom kell hogy Téged nem zavar-e.-Mondtam.
-Áldásom rá.-Simogatta meg a kutyust.
-Juj dejóó!-Mosolyodtam el.-De akkor nevet is kell neki adnunk...-Mondtam.
-Fiú vagy lány?-Kérdezte Paul.
-Kislány.-Emeltem meg a kutyus hátsó felét óvatosan.
-Király...Még egy nő.-Mosolyodott el.
-Mit szólnál a Sweet-hez?-Kérdeztem.-Olyan kis édes.
-Oké...A név megvan...És az állatorvos?-Kérdezte.
-Oké...Meyek kikeresem a telefonkönyvből.-Álltam fel a földről.-Sweet!Maradj itt a...Papával!-Mondtam Paulra vigyorogva.
Az állatorvos telefonszámát könnyű volt megtalálni, mivel Forks-ban csak egy volt.
-Jó napot kívánok Craig Doktornő!A nevem Katie Preston.Most találtam egy kóborkutyát az utcán...ÉS gondoltam befogadnám...Csak az ön véleményét szeretném kikérni...És ha nem lenne nagy kérés el tudna jönni megnézni?-Kérdeztem.
-Jó napot Miss Preston!...Igen most van egy kis időm.A házszámot szeretném kérni és fél óra múlva ott is vagyok!-Szólalt meg egy kedves női hang...
Megadtam a házszámot majd el is búcsóztunk.
-A doktornő fél óra múlva itt is lesz.-Mentem vissza Paulékhoz a konyhába.
A doktornő kocsija huszonöt perc múlva megállt a ház előtt.A terepjáróból egy magas, hosszú, szőke hajú, vékonyka nő szállt ki.Fogta a táskáját és elindult a ház felé.
-Jó napot!-Nyitottam ajtót.
-Jó napot, Maga Miss Preston?-Kérdezte.
-Igen, fáradjon beljebb!-Mondtam.-A kutyus a konyhában van a párommal.-Tessékeltem beljebb a nőt.
Elindultunk a konyhába Paulhoz és a kicsi Sweethez.
-Ő lenne az...-Vettem fel a kutyust.
-Egy rutin, egészségügyi vizsgálatot csinálhatunk?-Kérdezte a nő miközben megvakargatta a kutyus füle tövét.
-Igen.-Bólintottam.Átmentünk a nappaliba, letettük a földre Sweetet, a doktornő leült mellé és átvizsgálta.
Majd egy időnyi vizsgálgatás után elégedetten elmosolyodott és felállt.-Egészséges, mint a makk!-Mosolygott.
-Hát akkor jó.-Sóhajtottam megkönnyebbülten.-Csak azért tudni szerettük volna, hogy egészséges-e...Ma találtuk az ajtónk előtt egy kosárkában.Az eső esett...És behoztuk.Nagyon megszerettem.-Mosolyodtam el.
-Hát igen.A Beagle szerethető egy kiskutya.Elnézést, de mennem kell.További szép napot!-Mondta a nő majd elindult az ajtó felé.
-Viszlát és köszönjük!-Mosolyogtam rá majd becsuktam mögötte az ajtót.
-Hát...Akkor egészséges vagy Pajti!-Vettem az ölembe a kis csöppséget.Leültem a kanapéra Paul mellé.
-Akkor...Egy új családtaggal bővültünk.-Karolt át Paul majd másik kezével megsimogatta Sweetet.
-Igen...Ezt úgy is vehetjük...Hogy lett egy...gyerekünk!-Nevettem.
Paul szeme megcsillant.-Igen...Lett egy kislányunk.-Bólintott.
Fejemet mellkasára hajtottam...Majd sóhajtottam egyet.Sweet lemászott az ölemből Paul és Én közém.Lassan már kezdett elaludni.
-Itt maradsz Vele amíg én elmegyek kutyakajáért boltba?-Kérdeztem egy kis idő múlva.
-Ne mennyek én?-Kérdezte.
-Hagyd, megyek én.Kocsival tíz perc.-Mondtam majd felálltam és belebújtam a tornacipőmbe.-Majd jövök nemsokára...De aztán nem szétszedni a házat!-Mondtam majd fogtam a táskámat, felvettem a kabátomat.A kocsikulccsal a kezemben elindultam kifelé.
Beültem a kocsiba és a kisboltot vettem célba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése